A csárda az aranyodi domb tövében, lejtős szőlőkordonok szomszédságában található csinos kis vendégváró hely. Homlokzati ablakai a Zala völgyére néznek. Az épület előtt vezet el az egykor fontos, Zalacsányt és Zalabért összekötő kereskedelmi és hadi útvonal. Nem véletlen, hogy az épület pont itt áll, ugyanis itt fakadnak a hegy gyomrából előtörő forrásvizek.
Csicseri Csárda, Zalaszentgrót
Már a római korban itatták itt lovaikat a – feltehetőleg Fenékpusztára, a rómaiak által alapított Valcum castrumába igyekvő – katonák, utazók. A török időkben lóváltó állomásként funkcionált az építmény elődje, az egykori lóistálló helyének viszont ma már nyoma sincs. A környékbeliek által jól ismert régi épület 1746-tól Szegedy Ferenc és özv. Nádasdy Imréné, Márffy Anna asszony birtokában volt. Vámháznak épült, 1849-ig szedtek itt hegyvámot. Ám a mindig kincsként kezelt friss ivóvíz, a jó helyi borok és a forgalmas út közelségében természetes volt, hogy csárdaként működjön.
Az 1870-es években a hírhedt Savanyó Jóska is sokszor megfordult a házban. egy lelkes helyi kutató szerint Savanyó húgát egy kelédi juhász vette feleségül, akinek az aranyodi hegyen volt szőlője. Itt látogatta meg lánytestvérét a bakonyi betyár. Gyakran a csárdából vittek neki ételt, vagy épp itt rejtőzködött üldözői elől. Hitelesnek tekinthető arcképét, bűnlajstromát, valamint cinkostársainak névsorát a vendéglő falán kifüggesztett képen tekinthetjük meg, melyről megtudhatjuk azt is, hogy számos bűncselekményt nem ő követett el, hanem nevét felhasználva mások hajtottak végre. A törvény azonban keményen lépett fel ellene, s fejére vérdíjat tűztek ki. 1884-ben elfogták, halálra ítélték, majd az ítéletet tíz év börtönre enyhítették.
A csárdában egészen 1948-ig csillapíthatták éhüket, szomjukat a megpihenni vágyók, ezután az épületet kézről kézre adták. A közelmúltban a ház – mely időközben rendkívül romos állapotba került, s szinte megközelíthetetlenné vált azt benövő sűrű gaz miatt – folyamatos helyreállító munka eredményeként nyerte el mai formáját.